Harry Potter varázsigék tag

Ismét sziasztok!

Már régóta terveztem egy  tag-bejegyzést, és mivel most olyan meleg van, hogy élni sincs kedvem (pedig én 100%-ig nyár párti vagyok... utálom a hideget... ha netán kannibálok kezére kerülök inkább süssenek meg, mint hogy eltegyenek mirelitnek) így arra jutottam, hogy most megcsinálom.

Ezt a taget  azt hiszem Attila vlogján láttam, és gondoltam elcsóróm. (köszi, Attila :D)

Szóval kezdődjék a Harry Potter varázsigék tag!! *tűzijáték hang*

1. Expecto Patronum: Egy gyerekkori könyv, amihez jó emlékek kapcsolódna.

Egyértelműen a Fairy oak trilógia. Egyrészt nagyon élveztem az olvasását, másrészt ez volt az első trilógiám és az harmadik része az első könyv, amiért nem voltam hajlandó lefeküdni aludni, míg el nem olvastam.

2. Capitulatus: Egy könyv, ami meglepett.

Nehéz ügy, mert Apollón gyermekeként olvasás közben előre tudom szinte mindig mi fog történni. Még így is vannak ugyan fordulatok amik meglepnek, de nem olyan nagy dologban, viszont az a könyv aminek a végkifejlete teljesen más lett, mint gondoltam az a Csillagainkban a hiba.

3. Priori Incantatem: A könyv, amit legutóbb olvastál.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos. Nagyon jó könyv, de engem a vége érzelmileg felkavart, így várok egy kicsit a folytatással. 

4. Alohomora: Egy könyv, ami bevezetett egy olyan műfajba, amivel korábban nem volt dolgod.

Két műfaj esetében tudom csak hogy melyik volt az első könyv, és az krimiben a Tíz kicsi néger (megjegyzem ez az első és egyetlen, de nem azért, mert rossz, csak egy hónappal ezelőtt olvastam, és sajnos hosszú a várólistám... de majd megpróbálkozok Sherlock Holmes-szal is) a másik pedig disztópiák közt az Éhezők viadala.

5. Commikulus: Egy vicces könyv.

A legviccesebb könyvek szerintem Cassandra Clare könyvei, de Rick Riordan, és Leiner Laura is tud valamit. 

6. Sonorus: Egy könyv, amit szerinted mindenkinek ismernie kellene.

Rick Riordan Percy Jackson és az olimposziak sorozata, valamint az Olimposz hősei sorozat szintén tőle. Ha pedig le lenne fordítva, és olvastam volna, akkor hozzátenném még a Kane-krónikákat. Nagy rajongója lennék az írónak? Csak egy picikét. De ezek a könyvek nem csak viccesek, izgalmasak, hanem tanítanak is, ezért úgy gondolom ennek kellene kötelező olvasmánynak lenni, pl. a Légy jó mindhalálig helyett (ti nem tudjátok, de nekem az a könyv az ősellenségem. Gyűlöletem iránta nagyobb, mint a Tizenhárom okom volt iránt.)

7. Exmemoriam: Egy könyv vagy egy spoiler, amit bárcsak elfelejthetnél.

Az én értelmezésem szerint a könyv, amit bárcsak elfelejtenék a Percy Jackson sorozat, mivel akkor újra úgy olvashatnám, mint először. Újra beleszerethetnék a világba, az író stílusába, na meg persze Leoba ;)

A spoiler pedig az Éjszakai cirkusz vége. Igaz, én kértem, mert úgy voltam vele, hogy így is, úgy is elolvasom, de azóta is pihenővágányon van. Ekkor jöttem r, hogy nekem max. akkor lehet spoilerezni, ha már olvasom a könyvet, és tetszik is.

8. Imperio: Egy könyv, amit az iskola miatt kellett elolvasnod.

A kötelező olvasmányok. :D És én becsületes, jó gyerekhez híven mindet elolvastam eddig. Kivéve az Egri csillagokat, de mentségemre szóljon, hogy elkezdtem, de azt hiszem nekem az túl nagy falat volt akkoriban.

9. Crucio: Egy könyv, amit fájdalmas volt olvasni.

Egyrészt volt a Neptunus fia Rick Riordantól, ami azért volt fájdalmas, mert tudtam, hogy egy évig nincs újabb rész, és erőnek erejével próbáltam lassítani az olvasáson.

Aztán ott volt a Hableányok kíméljenek Tera Lynn Childstől, ami fizikai fájdalmat olvasott, annyiszor kezdtem ütögetni a fejem a kezem ügyébe kerülő töri atlasszal. Egyszerűen az a lány olyan sötét, mint egy fekete lyuk.

10. Avada Kedavra: Egy könyv, amely ölni tud. /értelmezd úgy, ahogy szeretnéd/

Hm... esetleg a Tizenhárom okom volt, ugyan is én simán el tudom képzelni, hogy szerencsétlen befolyásolható kamaszok, azért lesznek öngyilkosok, mert magukra ismernek Hannah helyzetében.

Hát, ennyi lett volna a Harry Potter varázsigék tag. 

Remélem tetszett, és ha akarjátok írjátok meg kommentben, ti mit választanátok.

 

A változás szele söpört végig a blogon

Sziasztok!

Ebben a pokol tornácán fekvő világban, ahol pusztít a forróság eszembe jutott, hogy mi lenne, ha nem csak könyvekkel foglalkoznék. Persze az alap továbbra is az én kis könyvbirodalmam lenne, de olyan sok egyéb dolog van, ami érdekel, és olyan jól meg lehet őket kritizálni. Például lassan egy éve megismerkedtem az animék/mangák világával, de ott vannak még a sorozatok, filmek, animációs filmek is, és több nem jut eszembe, de biztos vannak mások is.

Egy szó mint száz rábeszéltem egy barátnőm, aki bevezetett a japán kultúra rajzolt szeletébe, (én pedig  őt a könyvek világába) hogy mostantól ő is ossza meg a fangirl élményeit legyen szó bármiről. 

Valószínűleg ő csak szeptembertől lesz szerves része a blognak, de mivel én se leszek minimum két hétig (táborozok, aztán Olaszországba megyek), így úgy gondoltam jobb, ha már most szólok.

Addig is jó nyarat mindenkinek és szurkoljatok nekem, hogy nem gyújtom fel a tábort/a megyét/magam/másokat a tűzszínház táborban. 

A tökéletes illusztrációja milyen lesz, mikor valami veszélyeset adnak majd a kezembe ;)

Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek (Smith Gimi 2.)

Sziasztok!

A mai könyvnek az a helyzet, hogy nem olvastam az előzményét, mert nem volt túl érdekes, és félbehagytam, de szerencsére így is érthető volt. Most pedig következzék a Láthatósági mellény lúzereknek! :D

Történet: „Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kis csaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Személyes véleményem: Először is tisztázzuk, hogy a csaj a borítón olyan, mint aki egy gömbhalat akar utánozni. Emellett maga a borító nagyon gyerekes hatást kelt.

És akkor most közlöm, hogy ez a könyv kaki. Igen, kaki, mivel ha az írónő egy ötéves szintjén hozza a történetet, akkor én meg egy öt éves szintjén reagálok. 

Az okok, hogy miért nem tetszett? 

1. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a High School Musical könyvváltozatát olvasnám musical nélkül. (És nekem csak a dalok tetszettek a filmekből...) Szóval adott egy iskola ahol vannak a Menők és a Láthatatlanok.

Ilyen komoly hierarchikus rend felállítása után, nem is értem mi volt a bajom. Elvégre minden iskolában vagy menő cicababa vagy, vagy egy senki. Gratulálok Marni Bates! Kérem tartson kiselőadást még arról, hogy egy iskolában vagy híres és menő vagy, vagy pedig egy senki. Nem számít, ha vannak barátaid, velük is csak azért vagy, mert mind kirekesztettek vagytok. Szép barátság alapja ez! (Nekem legalábbis ez jött le...) Amúgy meg, most ez hogy működik, hogy a "lúzer" csajokért véletlenül mindig a legdögösebb pasik döglenek...?

2. A főszereplő egy hisztis p*csa, borzasztó barát és még csak nem is túl okos. Komolyan végig azért nyavalyog, mert a barátai le se szarják, meg nem hívják meg buliba, holott ő maga mondta, hogy nem túl partyarc, és inkább tanul. Azt hiszi, hogy a barátai majd biztos olvasnak a gondolataiban, és észreveszik a jellemváltozását. De még akkor is baja van, mikor -miután megemlítette Coreynek, hogy menni akar a koncertre- a barátja mindent megtesz, hogy szerezzen neki jegyet. De előtte "eszükbe se jutott, hogy esetleg menni szeretnék*. Na itt kaptam meg az első agyvérzést.

Az meg a másik, hogy mégis kinek képzeli magát, hogy miután fejezeteken keresztül a tudtunkra adta, hogy a barátai milyen szemetek mostanság (ami Mackenziere még úgy ahogy igaz is, de Coreyra egy rossz szava nem lehet), és így magát kb. piedesztálra állította, képes azt mondani Coreyra, hogy idegesítő, holott szerencsétlen gyerek, aki még csak el se hanyagolja ezt a libát, csak szeretné elmesélni a barátainak hogy mennyire szeretne együtt lenni a barátjával.

3. A történet nevetségesen sablonos, és kísértetiesen hasonlít kiskamasz korom filmjeire (gondolok itt főleg a disney filmekre). Ehhez hűen pedig tökéletesen kiszámítható. A végén lévő "váratlan fordulat" is annyira filmes volt... szerintem láttam is ilyet valamelyik ilyen suliújságos, vagy milyen filmben... de mi volt a címe... megvan! A Harriet, a kém.... de tuti volt más is... ha valaki tud még ilyet please ossza meg velem kommentben.

Na szóval a váratlan fordulatot már akkor tudtam, hogy mi lesz, mikor a 86. oldalon jártam.

4. Ez volt a legrosszabb... leszólták a Rómeó és Júliát! Én mint lelkes Shakespeare rajongó ezt nagyon érzékenyen vettem két okból is: 1. A Rómeó és Júlia az abszolút kedvenc művem, amit eddig olvastam a mestertől 2. Olyan ostoba dolgot írtak ürügynek, amiről minden ember, aki olvasta és rendelkezik intelligenciával, tudja, hogy hülyeség, viszont a kis 13 éveseknek, akik esetlegesen Marni Bates könyveit olvassák és ugyebár befolyásolható korban vannak, eszük ágában sem lesz elolvasni a drámát, mert ez a könyv így leszólja. 

Én pedig tényleg leplezetlen Shakespeare fanatikus vagyok. Még a környezetemben is csúnyán nézek azokra, akik azt mondják, hogy nem tetszett nekik, mert oké, nem vagyunk egyformák, de hogy ez a hisztis kiskamasz szinten álló... lány még ki is parodizálja... teljesen tévesen... csak példának okán: " egy tizenhárom éves lány megöli magát, mert a fiúja kiborult és megölte magát, mert azt hitte , hogy a csaj meghalt" Szerintem bárki aki használja azt a csöpp eszét, megnézi milyen korban játszódik a történet, és meglátja a fiatalok és felnőttek közti törést rájön, hogy itt a kötelességek elleni lázadás, a marcangoló bűntudat, a gyász is közrejátszik. Rómeó gyakorlatilag mindenét elveszti azért mert beleszeretett a lányba, amikor pedig őt is elveszti, nem lát más kiutat, Júlia pedig a kényszerházasság elől akar megszökni, hiszi, hogy a szerelmüket nem szabadna bűnösnek tekinteni, és hát meghal a szerelme is. Mások azért már eret vágnak, mert a pasi akivel két hete járnak szakít velük. De persze nem várhatom, hogy egy olyan csaj, akinek a legnagyobb gondja gyakorlatilag, hogy a barátai boldogok, ezt megértse.

Huh, jól eltértem a tárgytól. Bocsi, de ezzel tényleg nagyon felhúzott. De még Hamletet is teljesen félreértelmezte! Van egy rész, mikor Scottot Hamlethez hasonlítja, mi szerint rágódik a dolgokon és közben fogalma sincs róla, milyen fájdalmat okoz másoknak. Ez Scottra talán igaz, de Hamlet tudatosan okoz fájdalmat a számára kedves Opheliának.

5. Scott akármennyire is próbálják jó színben feltűntetni a fényképezőgépével, meg a zöld szemével nem több egy üres dióhéjnál. Folyton vigyorog, néha bedob egy kis kedvességet, néha egy igazi taj paraszt, néha meg rendesen kiosztja ezt a… csajt (ez volt az a pillanat, amikor egészen kedveltem)

Maga a történet megírása nem volt rossz, csak épp a helyszín, a karakterek, a történet, és leszólták az én kis szerelmespárom. :’(

Összegezzünk!

Borító: Hadd idézzem egyik kedvenc kritikusom, Szirmai Gergely szavait: „Hát ez ritka ronda lett. Részvétem.” 1/10

Akit imádtam: Corey

Akit utáltam: Jane, meg Elle se volt épp szimpatikus… családi vonás lehet a Smitheknél, hogy engem idegesítenek…

Amit imádtam: Öhm… talán a… oh, megvan! A végét.

Amit utáltam: Ami a vége előtt volt.

Végső összegzés: A saját kiskamasz énemnek talán tetszene, de én senkinek sem ajánlanám. Soha. Semmiképp.

0.5/5