Sziasztok!
A mai könyvnek az a
helyzet, hogy nem olvastam az előzményét, mert nem volt túl érdekes, és
félbehagytam, de szerencsére így is érthető volt. Most pedig következzék a
Láthatósági mellény lúzereknek! :D
Történet: „Nem
leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig
nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a
lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár
pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál
megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem
az az életképtelen kis csaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy
ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is
felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi
fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?
Személyes
véleményem: Először is tisztázzuk,
hogy a csaj a borítón olyan, mint aki egy gömbhalat akar utánozni. Emellett
maga a borító nagyon gyerekes hatást kelt.
És akkor most közlöm,
hogy ez a könyv kaki. Igen, kaki, mivel ha az írónő egy ötéves szintjén hozza a
történetet, akkor én meg egy öt éves szintjén reagálok.
Az okok, hogy miért nem
tetszett?
1. Olyan érzésem volt
olvasás közben, mintha a High School Musical könyvváltozatát olvasnám musical
nélkül. (És nekem csak a dalok tetszettek a filmekből...) Szóval adott egy
iskola ahol vannak a Menők és a Láthatatlanok.
Ilyen komoly
hierarchikus rend felállítása után, nem is értem mi volt a bajom. Elvégre
minden iskolában vagy menő cicababa vagy, vagy egy senki. Gratulálok Marni
Bates! Kérem tartson kiselőadást még arról, hogy egy iskolában vagy híres és
menő vagy, vagy pedig egy senki. Nem számít, ha vannak barátaid, velük is csak
azért vagy, mert mind kirekesztettek vagytok. Szép barátság alapja ez! (Nekem
legalábbis ez jött le...) Amúgy meg, most ez hogy működik, hogy a
"lúzer" csajokért véletlenül mindig a legdögösebb pasik döglenek...?
2. A főszereplő egy
hisztis p*csa, borzasztó barát és még csak nem is túl okos. Komolyan végig
azért nyavalyog, mert a barátai le se szarják, meg nem hívják meg buliba,
holott ő maga mondta, hogy nem túl partyarc, és inkább tanul. Azt hiszi, hogy a
barátai majd biztos olvasnak a gondolataiban, és észreveszik a
jellemváltozását. De még akkor is baja van, mikor -miután megemlítette
Coreynek, hogy menni akar a koncertre- a barátja mindent megtesz, hogy
szerezzen neki jegyet. De előtte "eszükbe se jutott, hogy esetleg menni
szeretnék*. Na itt kaptam meg az első agyvérzést.
Az meg a másik, hogy
mégis kinek képzeli magát, hogy miután fejezeteken keresztül a tudtunkra adta,
hogy a barátai milyen szemetek mostanság (ami Mackenziere még úgy ahogy igaz
is, de Coreyra egy rossz szava nem lehet), és így magát kb. piedesztálra
állította, képes azt mondani Coreyra, hogy idegesítő, holott szerencsétlen
gyerek, aki még csak el se hanyagolja ezt a libát, csak szeretné elmesélni a barátainak hogy
mennyire szeretne együtt lenni a barátjával.
3. A történet
nevetségesen sablonos, és kísértetiesen hasonlít kiskamasz korom filmjeire
(gondolok itt főleg a disney filmekre). Ehhez hűen pedig tökéletesen
kiszámítható. A végén lévő "váratlan fordulat" is annyira filmes
volt... szerintem láttam is ilyet valamelyik ilyen suliújságos, vagy milyen
filmben... de mi volt a címe... megvan! A Harriet, a kém.... de tuti volt más
is... ha valaki tud még ilyet please ossza meg velem kommentben.
Na szóval a váratlan
fordulatot már akkor tudtam, hogy mi lesz, mikor a 86. oldalon jártam.
4. Ez volt a
legrosszabb... leszólták a Rómeó és Júliát! Én mint lelkes Shakespeare rajongó
ezt nagyon érzékenyen vettem két okból is: 1. A Rómeó és Júlia az abszolút
kedvenc művem, amit eddig olvastam a mestertől 2. Olyan ostoba dolgot írtak
ürügynek, amiről minden ember, aki olvasta és rendelkezik intelligenciával,
tudja, hogy hülyeség, viszont a kis 13 éveseknek, akik esetlegesen Marni Bates
könyveit olvassák és ugyebár befolyásolható korban vannak, eszük ágában sem
lesz elolvasni a drámát, mert ez a könyv így leszólja.
Én pedig tényleg
leplezetlen Shakespeare fanatikus vagyok. Még a környezetemben is csúnyán
nézek azokra, akik azt mondják, hogy nem tetszett nekik, mert oké, nem vagyunk
egyformák, de hogy ez a hisztis kiskamasz szinten álló... lány még ki is
parodizálja... teljesen tévesen... csak példának okán: " egy tizenhárom
éves lány megöli magát, mert a fiúja kiborult és megölte magát, mert azt hitte
, hogy a csaj meghalt" Szerintem bárki aki használja azt a csöpp eszét,
megnézi milyen korban játszódik a történet, és meglátja a fiatalok és felnőttek
közti törést rájön, hogy itt a kötelességek elleni lázadás, a marcangoló
bűntudat, a gyász is közrejátszik. Rómeó gyakorlatilag mindenét elveszti azért
mert beleszeretett a lányba, amikor pedig őt is elveszti, nem lát más kiutat,
Júlia pedig a kényszerházasság elől akar megszökni, hiszi, hogy a szerelmüket
nem szabadna bűnösnek tekinteni, és hát meghal a szerelme is. Mások azért már
eret vágnak, mert a pasi akivel két hete járnak szakít velük. De persze nem
várhatom, hogy egy olyan csaj, akinek a legnagyobb gondja gyakorlatilag, hogy a
barátai boldogok, ezt megértse.
Huh, jól eltértem a
tárgytól. Bocsi, de ezzel tényleg nagyon felhúzott. De még Hamletet is teljesen
félreértelmezte! Van egy rész, mikor Scottot Hamlethez hasonlítja, mi szerint
rágódik a dolgokon és közben fogalma sincs róla, milyen fájdalmat okoz másoknak.
Ez Scottra talán igaz, de Hamlet tudatosan okoz fájdalmat a számára kedves
Opheliának.
5. Scott akármennyire is próbálják jó színben
feltűntetni a fényképezőgépével, meg a zöld szemével nem több egy üres
dióhéjnál. Folyton vigyorog, néha bedob egy kis kedvességet, néha egy igazi taj
paraszt, néha meg rendesen kiosztja ezt a… csajt (ez volt az a pillanat, amikor
egészen kedveltem)
Maga a történet megírása nem volt rossz, csak épp a
helyszín, a karakterek, a történet, és leszólták az én kis szerelmespárom. :’(
Összegezzünk!
Borító: Hadd idézzem egyik
kedvenc kritikusom, Szirmai Gergely szavait: „Hát ez ritka ronda lett.
Részvétem.” 1/10
Akit imádtam: Corey
Akit utáltam: Jane, meg Elle se volt
épp szimpatikus… családi vonás lehet a Smitheknél, hogy engem idegesítenek…
Amit imádtam: Öhm… talán a… oh,
megvan! A végét.
Amit utáltam: Ami a vége előtt volt.
Végső összegzés: A
saját kiskamasz énemnek talán tetszene, de én senkinek sem ajánlanám. Soha.
Semmiképp.
0.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése