Sziasztok!
Nagy tapsot Juliannek a Delírium sorozatból! (taps effect)
Julian ugyan csak a sorozat második részében jelenik
meg, de már az első pillanattól rabul ejtett, és rögtön elfelejtkeztem Alexről
(aki az első rész végén „meghalt”) és azért könyörögtem az istenekhez, hogy
Lena is tegyen így.
Igazából nem nagyon emlékszem, hogy hogy írták le a
külsejét, de lusta vagyok megkeresni, másrészt pedig én elég ritkán képzelem el
a karaktereket úgy, mint ahogy le vannak írva, szóval az én elmémben Julian úgy
néz ki kb. mint Alex Pettyfer.
És most jöjjön a története: Julian a Delíriummentes
Amerika alapítójának a fia (magyarul az ellenség bólogató kiskutyája… az
elején…). Kiskorában halálos betegséget diagnosztizálnak nála, ezért számára a
kezelés életveszélyes, de ő mégis vállalkozik, így az ő műtétje nagyon fontos a
DMA-nak. Egy felvonulásszerű izén elrabolják Lenával együtt, és így kénytelenek
egy kis időt együtt tölteni (bár a végére már nem hiszem, hogy bánják… :D).
Megnyílik Lena előtt, és szépen lassan lebontja a belső falait. Én személy
szerint imádok olyanról olvasni, amikor nem a csajszi az elveszett meg ilyesmi,
hanem a srác az akinek rá kell jönnie, hogy amiben eddig hit hazugság, és őt
kell megmenteni (kicsit feminista, de ez van). És bizony a végén nem a szőke
herceg megy megmenteni a bajba jutott hercegnőt (lásd. első rész), hanem egy bátor
és független (na jó, nem… de bátor) lány menti meg a srácot akibe (ha nem is
vallja be) szerelmes.
Aztán jött a harmadik rész. Alex visszatért, és így
kezdetét vette egy tök tipikus szerelmi háromszög, aminek már az elején tudtam,
hogy ki lesz a befutó.
Volna egy kérdésem: Miért kell mindig az első pasinak
győzni? Oké, hogy az első szerelem dolog tök jó, meg tök édes (én is imádom),
de egyáltalán nem reális, és én egy év alatt (durván 110 könyv) egyetlen egy
trilógát találtam, amiben nem az első szerelem maradt meg. (Bár az egy eléggé
kegyetlen, kegyetlen könyv.)
Na, de térjünk vissza Julianre, aki megnyerte a
szívem, és végig neki szurkoltam („Ez az Julian! Ne hagyd magad! Szerezd meg a
csajt, a srácot meg verd agyon, ha hozzáér a pofikádhoz!”… meg ilyenek)
Hát, végül nem jött össze, amit akartam, de legalább
az írónő volt olyan kegyes, és nem taglalta, ahogy Lena összetöri a szívét.
(Beugrottam volna a könyvbe, és megrángatóm a csajt…)
Összegezzünk!
Mennyire jó pasi: 10/10*
A sorozat, amiben szerepel: Delírium
Személyiség: Higgadt, de ha Lenáról van szó, néha
elveszti a fejét. Kedves, barátságos, bátor, túlélő (hát túlélte a vadont, na),
nagyon édes, és imádooooom!!! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése