Sziasztok!
Hadd mutassam be nektek ma az új Bibliámat, Jennifer A. Nielsen új sorozatát. Vagy legalábbis annak az első részét.
Nagyon régóta vártam erre a sorozatra, amit egy másik blogger oldalán ismertem meg, de bizonyos akadályok miatt nem tudtam eddig sort keríteni rá.
Most viszont megszereztem a már megjelent két részt és miután megölelgettem őket, meg minden, neki láttam az olvasásnak.
A történet: Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.
Az én véleményem:
Fél oldal.
Ennyi kellett ahhoz, hogy megimádjam Sage-et és magát a könyvet is. Rég olvastam hatalmi harcról szóló könyvet, pedig szeretem őket. (Na, majd ha végre ráveszem magam a Trónok harcára...) Az eleje nem mondhatnám, hogy túlzottan izgalmas volt, mivel a fülszöveg sacc per kábé elmondja a könyv 50 oldalát, de még így is van, ami váratlanul ért. Aztán mikor megérkeztek Farthenwoodba, olyan izgatott lettem, mintha csak én is a könyvben lettem volna. A Sage iránti rajongásom pedig oldalról oldalra nőtt. Igazából a többi karakter közül Sage-en kívül csak két ember volt, akit nem küldtem a pokol legmélyebb bugyraiba egyszer sem, ami azért jó, mert szeretem az utálható karaktereket (ne keressétek a logikát), és itt volt egypár.
A világ kellemes, középkori hangulatot áraszt, bár a könyv végére kapunk egy kis háborús feszültséget, ami ígéretes kezdet a második részhez. És remélem a többi országba is kapunk betekintést, mert engem kíváncsivá tettek.
A történtnek volt egy kiszámítható vonala, de az írónő még ebbe is képes volt egyszer-kétszer elbizonytalanítani. Ezen kívül azonban volt jó pár "erre nem számítottam" pillanatom. Valamint érdemes figyelni Sage legkisebb megmozdulását, gondolatát is, mert van ami csak végén nyeri el az értelmét, addig pedig lehet rajta rágódni, hogy vajon ez miért volt, mivel, bár Sage szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, a fiú végig félhomályban tart minket.
A szerelmi szál gyengécske, de én azért érzem még a szerelmi háromszög lehetőségét is, és már le is tettem a szavazatomat.
A karakterek:
 |
| Sage (bár én nem egészen így képzeltem el, de azért átadja a lényeget) |
Sage: Lehet, hogy már említettem, de imádom a gyereket. Pimasz, bátor, nagyszájú, okos, ravasz, agyafúrt, számító (nem rossz értelemben) és szellemes. Remekül van kidolgozva. Összetett karakter, aki az egyik pillanatban csak egy nagyszájú árvának tűnik, a másikban pedig már olyan, mint egy ravasz politikus. Kötelesség tudó is, mert bár ne akar király lenni, mégis vállalja ezt a szerepet, mert tudja, hogy jó király lenne. Ugyanakkor üdítően hatott, hogy nem mondható éppen hősiesnek, aki bátran néz szembe a halállal. Nem, neki esze ágában sincs meghalni, és minden eszközt megragad az élethez. A fájdalmat sem tűri zokszó nélkül, és ettől lesz igazán emberi. Ugyanakkor nagyon jó színész is, azt meg kell hagyni... Amúgy engem egy hangyányit Dayre emlékeztetett a Legenda trilógiából, de nem annyira, hogy zavaró legyen.
Imogen: Róla nem igazán tudok ódákat zengeni. Meglátszik rajta, hogy nem volt könnyű élete, és elég vissza húzódó, de én látom benne a kemény csaj szikráját, csak le kell küzdenie azt a téveszméjét, hogy ő csak egy cselédlány és az is marad.
Bonyolult nevű hercegnő, akinek nincs kedvem megnézni, hogy hívják: Az én fantáziám szerint a szerelmi háromszög jövendőbeli harmadik tagja. Már csak azért is, mert ő Jaron herceg menyasszonya. Mondanom sem kell, nem neki fogok szurkolni, de alapvetően nincs vele semmi baj.
Conner: Őt elküldtem a pokolba. Nem is egyszer... Hataloméhes kis görény, aki előszeretettel fitogtatja a hatalmát. Megérdemelte a sorsát.
Mott: Őt is elküldtem egyszer melegebb éghajlatra, de igazából nincs vele gond, csak túlságosan lojális Connerhez. De remélem a következő részben Sage oldalán látom viszont.
Tobias és Roden: A két másik fiú, akik a koronáért harcolnak. Ezáltal nálam rögtön lecsúsztak a szerethető karakter posztról, később pedig meg is erősítették a döntésem. Roden erősebb, míg Tobias műveltebb, és mindkettejüket könnyű lenne bábkirálynak használni, még ha ezt tagadták is. És elég aljas eszközöket használtak a céljuk eléréséért. Jó, Sage se játszott mindig tisztességesen, de neki megbocsátjuk (nem vagyok elfogult) De Tobiasnak végső soron megbocsátottam.
Összegezzünk!
Borító: 10/10
Egyszerű, nagyszerű, szimbolikus, és simogatni való.
Akit imádtam: Sage, Jaron, Mott, Sage és Errol
Akit utáltam: Cregan, Conner, Roden
Amit imádtam: A világ felépítés, Sage cselekedeteit, azt, hogy trilógia
Amit utáltam: Most szívem szerint a korbácsolást mondanám, de igazából az bizonyos szempontból szüksége volt, hogy bizonyítsa, Sage se sérthetetlen.
Összegzés: Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert tényleg szellemes, izgalmas, jó történettel, jó világgal, és jó karakterekkel. És van benne egy Sage. Mi kell még?
5*/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése