Sziasztok!
Ma egy számomra meghatározó könyvről fogunk beszélni, mivel azt hiszem ennek a könyvnek a hatására lett egy jó időre elegem a YA fantasy műfajból. De ha mégis olvasni fogok akkor megnézem a létező összes weboldalon lévő értékeléseit. Most óvatlan voltam, és az első rész alapján kezdtem neki ennek a "műnek".
Életem legrosszabb két napja volt az elolvasás...
De hogy mi is ez a könyv, és mivel érte el azt, hogy az ideg összeroppanás szélére kerüljek? *eszelősen kuncog* Mindjárt megtudhatjátok.
A boszorka démona Benina Bíborhajú sorozatának második része. Talán hallottatok már róla, talán nem, ezért elárulom, hogy a hölgy magyar.
Vannak emberek, akik Jókaiból és Móricz Zsigmondból kiindulva nem szívesen olvasnak hazai íróktól, de én nem vagyok köztük, így teljesen előítéletmentesen, izgatottan, egy új kedvenc sorozat ígéretével indultam neki az első résznek...
És nem lettem lenyűgözve. Pedig minden a helyén volt. Izgalomban is bővelkedett, a szerelmi szál pedig szívmelengetőre sikeredett. De mégis hiányzott belőle az, ami kiemelhetné a tömegkönyvek közül. Egy dolog azonban mégis akadt ami miatt folytatni akartam: Milan.
Az a srác alig szerepelt, de rögtön szimpatikus lett a maga pimaszságával. Ráadásul tudtam, hogy a negyedik rész az ő könyve, és úgy voltam vele, nem olyan rossz a sorozat, hogy nem bírjam ki addig, amíg azt is elolvashatom, utána pedig eldöntöm, hogy a további részekkel próbálkozzak-e.
Így kezdtem neki a második résznek. Na de lássuk miről is szól ez a számomra oly kedves mű (csúnya szarkazmus: egy féle jele annak, hogy kicsit nagyon mérges vagyok)
A történet:
Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig…
A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete.
Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős,
és elszabadul a pokol!
Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével:
egy ellenség.
FIGYELMEZTETÉS!
Az inenntől következő szöveg obszcén tartalommal rendelkezhet, valamint erősen spoileres lehet, és ezekkel megsértheti kiskorú (az írója is az, de mindegy) olvasóink lelkivilágát.
Köszönjük!
Személyes vélemény(MUHAHAHA, végre kiadhatom magamból, minden szenvedésem):
Szóval, nem tudom feltűnt-e már az eddigiekből, de ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet. És én ilyet ritkán mondok. (Eddig csak 3 esetet tudok amikor legszívesebben megrázogattam volna az írót, hogy ezt meg mégis hogy képzelte... és az egyik ez a könyv)
Nem is a történet volt, ami nem tetszett, mert elég fordulatos volt meg minden, az író pedig kétségtelenül tud írni. Bár inkább ajánlanám neki az erotikus műfajt, de ez már részlet kérdés.
Néhol hiányoltam a helyszín leírást, pl a Hamuvilágban, de ez nem volt gond. Úgy is csak arról tudott volna írni, hogy minden elpusztult, meg ilyenek, de amikor Kellanék bekerültek abba a barlangba, vagy szobába, vagy tudom is én, kicsit zavart voltam, hogy most ez meg az hogy került oda, de ezt is elnézem, mert nem lehet minden tökéletes (bár ha már kiadnak egy könyvet, abban legyen már követhető a cselekmény...)
Akkor mi is volt a probléma? A szereplők talán?
Majdnem eltaláltad ifjú Hang a fejemben. De az a helyzet, hogy
Wenworth-ot nagyon megszerettem. Moriah-val sem volt semmi gondom. Jorja hozta a formáját. Kellan sem az első sem ebben a részben nem nyűgözött le, bár gazdagította a repertoáromat egy nagyon szép idézettel.
A probléma Claire Ártatlan Tisztaszívű/vérű White volt.
A fájdalom haragba csapott át. Hirtelen minden vörös lett. Izzott az ég és forróság ölelt körbe. Kellan meghalt. Hát kövesse őt a gyilkosa is!
Ennél a pontnál még azt mondtam: "Ez igen, én is ezt tenném, ügyes kislány!"
De ez igazából durván a könyv 30. oldala, és miután a csajban tudatosul, hogy a szerelme meghalt, kezdett fokozatosan egyre idegesítőbbé válni.
Lehet, hogy kőszívűnek tűnök, de nem vagyok az. Én is agyon sajnáltam Kellan halálát és teljesen át tudtam érezni Claire szenvedését, csakhogy Miss Világközepe egy kicsit túllőtt a célon. Gyakorlatilag az sem érdekelte volna nagy bánatában, hogyha az egész világ romba dől, márpedig szerintem Bíborhajúként ezt nem engedhette volna meg magának. ehet, hogy ő nem akarta ezt a posztot, de attól még megkapta, és szerintem hatalmas önzőségre vall, hogy kis híján megölte magát a nagy szenvedésében.
De ez még csak egy kisebb problémám volt vele.
Később mikor átkerült a Hamuvilágba határtalan fanatizmusról és ostobaságról tett tanúbizonyságot. A fanatizmusra nehezen tudnék kézzelfogható bizonyítékot felhozni, de a könyv végéig olyan érzésem volt, hogy amit ezek ketten egymás iránt éreznek az nem szerelem, csak fizikai vonzódás, meg olyan szintű ragaszkodás a másikhoz, ahogy a drogos ragaszkodik az anyaghoz (de ez inkább a harmadik részben csúcsosodott ki). Persze, lehet, valaki így írná le a szerelmet, de szerintem a szerelem nem arról szól, hogy semmi más nem létezik számodra csak az adott illető és érte még világokat is romba döntenél (mert hogy ők megtették volna egymásért, ebben egy percig sem kételkedek), hanem inkább az, hogy ha tehetnéd minden idődet vele töltenéd, mellette biztonságban érzed magad, alapjáraton jó érzés mellette lenned, satöbbi. Claire és Kellan kapcsolata pedig nem igazán ezt tükrözte, hanem inkább elvakult ragaszkodást.
Az ostobaság pedig ott igazolta magát legjobban, mikor Kellan kiszökött onnan, ahol fogva tartották, és rátámadt a csajra, az simán tűrte, és még boldog is volt. (Nem tudom, ki hogy van vele, de nincs az a szuperszexi, totál szerelmes vagyok belé pasi, akinek hagynám, hogy megfojtson. De lehet, hogy csak nekem vannak ilyen képtelen képzeteim, és ez tök normális, ha szeretsz valakit. Ez esetben bocsánat.) Aztán amikor Kellant leláncolva, vagy legalábbis mozgásképtelenül egy cellába tették Wentworth hajóján, nehogy valakit megöljön, különösen Clairet ne, az az idióta liba még Wentworthon kérte számon hogy miért nem tisztította meg legalább annak a vadállatnak a sebeit (Talán mert nem akart meghalni?! Elképesztő! :o ) Drogos tünet: a gondolkodás és logikai funkció hanyatlik
Meg azon a részen is kiakadtam kicsit, mikor Moriah megkérte, hogy velük mehessen a világukba Claire teljes közömbösséggel azt felelte: "Ameddig Kelan jön, nem érdekel ki tart még velünk." (emlékezetből van, bocs, ha pontatlan) Újabb drogos tünet: nem érdekli a külvilág, csak hogy megkapja az anyagot.
Az igazi sokk azonban a végén ért: Nagy csata. Mindenki harcol, kivéve Clairet (merthogy ő ugye bár nem ölhet, meg amúgy is egy viráglelkű kis szent, akit nagyon megrázna, ha valaki miatta halna meg), Danielt, és Moriahot. Feszülten figyelik az eseményeket, mikor Daniel fel akarja hívni unokahúga figyelmét valamire. Hangjába félelem bujkál. De Claire le se szarja mit akar, mert épp egy fénycsóvát küldenek a "szerelme" felé. Daniel ismét szól, de a lány csak akkor figyel fel nagybátyára, mikor annak megrándult a keze amivel a lányt szorította. Ő végre odanézett, de már teljesen mindegy volt, mert Danielt megharapta egy secuaz, ami - aki nem tudná - halálos az emberekre.
Daniel meghalt, Claire pedig tönkretett egy szerelmespárt (Lin és Daniel) a saját boldogságáért. Jó, persze, nem tudhatta előre. De azért mégis csak... Mikor pedig Lin szembesítette vele, hogy igenis mindenki meghal körülötte, és olyan mintha el lenne átkozva, később mindenki próbálta megnyugtatni a kis érzékeny lelkű Bíborhajút, aki épp magát önostorozta. (Nem mondom, jó ötlet, arra, hogy sajnáltassuk magunkat...)
Szóval ez lett volna számomra a Boszorka démona. Valószínűleg most Magyarország könyvmolyainak fele utálni fog, hogy hogy írhattam ilyet erről a zseniális könyvről (de komolyan a legrosszabb értékelése amit láttam moly.hu-n az két és fél csillag volt, amivel még így is messze túlszárnyalta azt, amit tőlem kap ez a... könyv *undorral a hangjában*
Jó, lehet kicsit igazságtalan vagyok, mert maga a könyv még a vajszívem miatt megérdemelt volna egy három és fél csillagot, de ezzel a r*banccal főszerepben... ki van zárva!
 |
| Kellan |
 |
| Claire *morgás* |
 |
| Nem érdekel, hogy néz ki a könyvben, nekem ő Wentworth |
Összegezzünk!
Borító: Nem nagy durranás. Szép meg jelentősége is van ugye bár, de ennyi.
Akit imádtam: Wentworth, Milan, és Lin, csak sajnos nem pofozta fel Claire-t, de így is kitett magáért.
Akit utáltam: Talán most nagyon meg fogtok lepődni, de... CLAIRE, CLAIRE és az a r*banc Bíborhajú
Amit imádtam: Wentworth fejezetei nagyon aranyosak voltak
Amit utáltam: Claire létezése
Ajánlás: Védd magad tudatlan földi lény! Hidd el, ha nagyon el akarod olvasni Milan könyvét, nem lesz annyira érthetetlen a cselekmény , akkor se ha nem olvasod el ezt az izét.
1/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése