Az én "kis háremem 1. rész

Sziasztok!
Fantasztikusan ragyogó elmémmel kitaláltam, hogy összefogom írni az összes pasit a könyveimből, akikbe menthetetlenül beleszerettem (nyugi, nincs olyan sok), és  közzéteszem egyikőjükről szőtt véleményemet (gondolom rájöttetek, hogy mindegyikben benne lesz, az imádom szó). Ez eléggé spoileres lehet, szóval csak óvatosan!

Az első háremtag nem más, mint… *dobpergést kérek*… Newt az Útvesztő trilógiából! (jeeee, a közönség vadul tapsol :D )

-Köszöntjük kedves nézőinket! A most következő adás, a méltán híres „Lyra kedvenc pasijai könyvekből” sorozat első része. Itt van mellettünk a műsor ihletője, Lyra, kérlek, mesélnél nekünk a második háremtagról?

-Persze, nagyon szívesen. A mai pasink Newt (vezetékneve számomra ismeretlen) James Dashner Útvesztő című trilógiájából.

Gondolom, nem árulok el sokat, ha megmondom, ő volt az egész sorozatot nézve is a kedvencem. Már az első pillanatban, mikor Tommy-nak szólította Thomast, én tudtam, hogy ez egy gyönyörű kapcsolat kezdete… Később pedig csak egyre fokozódott ez az érzés, míg végül oda jutottam, hogy felőlem az egész bolygó kipusztulhat a Kitöréstől, ha Newt életben marad. De persze biztosítottam volna neki társaságot. ;)

Igazából a külseje elég átlagos, szőke haj, nem jut eszembe, vagy talán nem is említik szem, szóval tök normális. De a belseje, ami tele van optimizmussal, derűlátással, élni akarással… na, ez volt az, ami levett a lábamról.

Sajnos szerelmi szállt nem csempészett be az író, de figyelembe véve a végkifejletet, talán jobb is így…

Na, de most már tényleg nem bírom, szóval jöjjön a SPOILER! (tü-tü-tü-tűűű (ez kürtszó akart lenni))

A harmadik rész, ahogy az várható egy ilyen típusú könyvtől, eléggé meghalós (bár a másik kettő is), ezért nem volt meglepő, hogy „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”, de ahogy Newt-tal bánt az író az valami eszméletlen köcsögség (meg egy másik is, de az hihetetlen spoiler lenne, és nem a tárgyhoz kapcsolódik) hogy legszívesebben sírtam, dühöngtem és ordítoztam volna kínomban (a sírás meg is volt…)

Szóval az egész úgy volt, hogy a VESZETT-es ürge elmondja a srácoknak, hogy néhányan valóban elkapták a Kitörést, és én ennél a pontnál egyre csak azt hajtogattam, hogy csak ne Newt, csak ne Newt, legyn inkább Minho (pedig őt is szerettem)

Erre mi történt? Naná, hogy Newt kapta el… egy kicsit kiakadtam.

Aztán rögtön fellobbant a remény szikrája, hogy megtalálják a gyógymódot, és az egész csak egy rossz álomnak tűnik majd. Hát nem… Newt-on (haha Newton :P )  sokkal gyorsabban zajlottak le a betegség fázisai, ezért otthagyja a többieket, nehogy kárt tegyen bennük. (mily nemes) Thomasék azonban ezt nem hagyják csak úgy… de nem mesélem el az egészet, legyen elég annyi, hogy a végén Newt könyörög Thomasnak, hogy lője fejbe, amit ő meg is tesz.

Szóval, ja… végigbőgtem a Newt-tal kapcsolatos részeket, és elátkoztam az írót, de nem bánom, mert Newt örökké a szívemben él. (ez  de nyálas kijelentés volt…)

Összegezzünk!

Mennyire jó pasi: 8/10 de őt nem ezért szeretjük

Előfordulása: Az útvesztő trilógia

Személyiség: Mint már mondtam nagyon optimista, az útvesztőben eltöltött 2 év nyomott hagyott benne/rajta, de mégsem adta fel, és küzdött ameddig csak tehette, emellett ő tartotta össze a többieket. „A ragasztó”