Marie Lu: Prodigy - Született tehetség (Legenda #2)

Sziasztok!

Már tegnapelőtt elolvastam ezt a könyvet, de a végét el tartott egy darabig, míg feldolgoztam. (Még nem is sikerült teljesen.)

Egyrészt örülök, hogy ráakadtam erre a sorozatra, mert tényleg fantasztikus, másrészt szomorú vagyok a második rész vége miatt, és mert legjobb információim szerint a harmadik rész (Champion) novemberben vagy decemberben jelenik meg magyarul. Én meg addig begolyózok… de erről később.

Történet: Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Szóval itt tartunk, June és Day a teljes káoszban próbálnak helyesen cselekedni, miközben nem tudhatják, hogy ki az igazi ellenség (véletlen Catching Fire idézés: part 1). Mivel Day sebesült, nincs más lehetőségük, csak a Patrióták, akik nem épp szeretetközpontként funkcionálnak. A segítségnek ára van. Az új első megölése. Miközben erre készülnek, főhőseink persze szakítanak időt arra is, hogy az érzéseiken töprengjenek. Hisz vonzódnak egymáshoz, mint a mágnes két pólusa, de ebbe a részbe a mi drága írónőnk belekevert egy kis bonyodalmat szívügyileg. Mert míg Daynek szembesülni kell vele, hogy Tess szerelmes belé, addig Anden June szívét ostromozza (de szépen fejeztem ki magam :P). Megjegyzem, hogy az egészet elkerülhettük volna, ha June kimondja azt a grandiózus szót. (Szerintem)

June rájön, hogy Anden radikális ötleteivel meg tudnák reformálni a Köztársaságot, de ehhez előbb meg kell menteni a Patrióták által tervezett merénylettől. Hogy sikerül-e vagy nem, természetesen nem árulom el, de számomra nem okozott nagy meglepetést. (Ezen aztán jót filózhattok. :P) Valamint azt elárulom, hogy a fülszöveg cselekménye kb. a könyv háromnegyede csak. És az ezt követő rész, az, ami nekem már most össze törte a szívem, pedig még semmi sem biztos (az örök optimista).

A történet (legutóbb elfelejtettem beírni) váltott nézőpontú, ami nekem személy szerint a kedvencem. Imádok June és Day fejébe is belelátni, és tudni, hogy melyik tettüket mi mozgatja.

Az írónő most is nagyot alkotott, és tett bele egy pár csavart, minek köszönhetően én már azt se tudom, kiben bízzak a szereplők közül… lehet, hogy senkiben sem kéne… Jó, kivéve a főszereplőket.

Szereplők:

Day: OMG! Ez a srác részről részre egyre jobb. Imádom, imádom, imádom. Hogy lehet valaki ilyen kedves, romantikus, bátor, okos és önfeláldozó, egyszerre? (És jól is néz ki.) Én is akarok egy ilyen pasit. *fangirlösen felsóhajt*

Ebben a részben már neki is komoly döntéseket kell meghoznia, és jól használja a népszerűségét… A tornyos (igazából valamilyen központ) jelenet, hát, az valami fenomenális volt. (Ha végzek a bejegyzéssel neki látok az „I love Day” kitűzőmnek  :D)

June: Természetesen ő a második kedvencem. És még mindig nagyon okos. Ugyanakkor itt már látatni engedett, ha nem is a szenvedését, de egy kis sebezhetőséget. És végre hagyta, hogy az érzelmei irányítsák (ha nem is száz százalékosan.

Egyértelműen Dayt szereti, de azért egy kicsit elcsábul Anden felé. (Na, azokat a részeket nem szerettem.)

A vége felé nagyon aggódtam, érte, a végén pedig majd megszakadt a szívem, úgy sajnáltam. Meg, persze Dayt is, mielőtt rossz felé gondolkodtok. :P

Anden: (Róla nem találtam megfelelő képet.) Az első részben egyetlen egyszer találkozunk vele, és én már akkor nem bírtam. Jó, lehet, egy kicsit előítéletes vagyok, de legtöbbször bejön… Hát, most nem jött be. J Bármennyire is próbáltam nem kedvelni, ez lehetetlen. Túlságosan kedves hozzá. És az ötleteivel tényleg létre tudnának hozni egy jobb Köztársaságot. Bár, az kicsit sem nyerte el a tetszésemet, hogy odavan June-ért.

 Tess: Az első részben ő volt a kedves, aranyos gyógyító, aki Day segítője. Hát, most nagyon nem. Ki tudja mikor, de beleszeretett Daybe, és a féltékenykedésével, engem személy szerint idegesített. Jó, persze van, amiben igaza volt, de akkor is… SPOILER Arról meg ne is beszéljünk, hogy kiknek az oldalára állt. Áruló. (Persze megvolt az oka, de akkor is…)

Kaiden: Róla az első részben csak azt tudjuk, hogy Patrióta, most viszont sokat segít Daynek. Nagyon kedveltem benne, azt, hogy mindig megmondta a frankót, és hogy milyen bátor volt. És őt is sajnáltam a végén.

Borító: 10/10

Szép madár, jó madár. Imádom. :D

Akit imádtam: Day, Day, Daniel Wing, Day, June és Kaiden

Akit utáltam: Tess (nagyon sok fekete pontot szerzett nálam, a féltékenységi rohamaival)

Amit imádtam: A tornyos jelenet, és minden June+Day jelenet

Amit utáltam: A végét (sírtam, és azt hajtogattam, hogy miért, miért, MIÉRT???)

Összegzés: Nagyon jó könyv, a végén tuti legalább egy könnycseppet elmorzsolsz, és számolni fogod a napokat a harmadik rész megjelenéséig.

5*/5